Továbbra sem értem a nők azon vágyát, hogy egyszerre legyek macho és papucs is otthon. Vagy azt sem értem hogy ha egy nő megszerzett magának egy alfa hímet akkor már a harmadik naptól miért kezd hozzá lázasan annak kasztrálásához. Azza papuccsá, nemtelen, engedelmes, szintelen szagtalan házi kutyusá alakításához. Elképesztő energiájuk van ennek kivitelezéséhez. És miért lesznek a kezdeti bájós cicusokból agresszív perszónák? Hol, és min fordúl meg a dolog? Rajtam,rajtunk férfiakon múlik az egész? Vagy a gyerek korban baszódik el minden a nadrágot hordó anyukánkkal, akihez ragaszkodunk férfi minta nélkül, majd próbálunk elszakadni de nyomasztó dominanciája tovább üldöz a haláláig...
Gondolom kezd egyértelműen látszani, hogy pszihológushoz járok. Meggyőztem magam, hogy legalább kipróbálom milyen.Innentől már a terápia is megjelenik az életemben. Erről a naplóról ott nem beszéltem.Azért a bizalom nem tökéletes még. Talán azért mert ő is nő? Másfelől viszont megnyugtató is, hogy az.