Miért írom...

Fölöslegesnek éreztem magam a házasságomban. Anyagilag már nem vagyok ott, ahol voltam. A feleségem lekőrözött és felhúzta a nadrágomat. Volt pár próbálkozásom, hogy ezt helyre tegyem, de éreztem, hogy a feleségem számára csak a gyerekek apja vagyok és nem egy igazi férfi. Oké igaz, hogy nem volt erős apaképem ezért próbáltam meg én mindent másképp csinálni, igazi apává lenni. Az elején még szerintem jól is működött, de aztán megváltoztak a dolgok. A feleségem került helyzetbe és el kellett fogadni, hogy ő hozza a pénzt és az ő karrierje a fontos. Én modern gondolkodású embernek tartom magam. Azt gondoltam, hogy ez így is tök jó, majd én leszek otthon a gyerekkel, akit imádok, és ebből nem lesz probléma. Aztán lassan minden megváltozott. Feleségem mindig fáradtan jött haza, én meg el voltam zárva a külvilágtól. Elkoptak a haverok. S az asszony is egyre hűvösebb és lekezelőbb lett velem. A szex nem igazán működött már. Aztán elváltunk, ennek már majdnem egy éve. Sok mindenre rájöttem, hogy hol basztuk el, de sok mindent nem értek még ma sem, és hiányzik a családi lét. Ezt a blogot azért csinálom, hogy újra gondoljam a helyzetemet, talán nem csak a sajátomat. Jó lenne rájönni, hogy hogyan változtak meg a nők, a kamaszkori elképzeléseimhez képest. Azt akarják, hogy legyek egyszerre határozott de házias és segítőkész apuka, pénzes macsó, elégítsem ki őket, ahányszor kell.. közben hagyjam is érvényesülni őket a karrierjükben, és ami a legfontosabb, hagyjam őket szabadon futni. Létezik ilyen férfi, aki erre képes?

Linkblog

HTML

Naptár

október 2009
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

2009.10.07. 00:11 | Barnó | 1 komment

Továbbra sem értem a nők azon vágyát, hogy egyszerre legyek macho és papucs is otthon. Vagy azt sem értem hogy ha egy nő megszerzett magának egy alfa hímet akkor már a harmadik naptól miért kezd hozzá lázasan annak kasztrálásához. Azza papuccsá, nemtelen, engedelmes, szintelen szagtalan házi kutyusá alakításához. Elképesztő energiájuk van ennek kivitelezéséhez. És miért lesznek a kezdeti bájós cicusokból agresszív perszónák? Hol, és min fordúl meg a dolog? Rajtam,rajtunk férfiakon múlik az egész? Vagy a gyerek korban baszódik el minden a nadrágot hordó anyukánkkal, akihez ragaszkodunk férfi minta nélkül, majd próbálunk elszakadni de nyomasztó dominanciája tovább üldöz a haláláig...

Gondolom kezd egyértelműen látszani, hogy pszihológushoz járok. Meggyőztem magam, hogy legalább kipróbálom milyen.Innentől már a terápia is megjelenik az életemben. Erről a naplóról ott nem beszéltem.Azért a bizalom nem tökéletes még. Talán azért mert ő is nő? Másfelől viszont megnyugtató is, hogy az.

süti beállítások módosítása