szerepcsere???

Hogy van az, hogy az ember ott nem tud a leginkább domborítani ahhol a leginkább szeretne és ahol meg nincs tétje virtuózan kezeli a legkínosabb helyzeteket.

Komolyan gondolkodom pszihológusi vagy valamilyen más lelki segítségen.
Rohadtúl szkeptikus voltam régen a lélekbuvárok eredményeivel. Meg úgy az egész jelenséggel. Annak ellenére hogy azert kiváncsi is voltam mit kezdene velem egy ilyen "szakember". De kb csak annyira tudtam volna komolyan venni mint 1 kártyajóst.
Most már árnyalódik a kép. Ez a sok szar a fejemben kezd egyre nehezebb és büdösebb lenni.

Ma találkoztam az ex-emmel. Basszus még mindig kívánom. Nem tudom hogy csinálja.
Nyílván úgy hogy leszarja a fejem. Ma is rohadt kimért volt. Illetve tulajdonképpen kedves csak kb ugy mint 1 rokonnal szokás. Megint megmondta mit, hogyan kell csinálni, osztotta az észt ahogy szokta.

A gyerek az egyetlen érintkezési pont közöttünk.
Persze ez fontos pont és én szeretek a fiammal lenni.
De még inkább szeretnék újra 3-asban aztán lehetne továbbfejleszteni az ügyet és később 4 esben...

 

A szüleim esetében az anyai vonal volt a meghatarozó. Én is odahúztam. És mikor elkezdtem csajozni akkor is azt gondoltam hogy a nőknek egy csomó hátrányt kell leküzdeniük és én igyekeztem segíteni nekik tulajdonképpen szolgalni őket. A férfiak világa gyerekként nem volt túl vonzó, durvának és erőszakosnak tünt. Míg a nők mindig kedvesnek mutatkoztak.Legalábbis velem.

A nők pártját tudtam fogni mikor hallgattam anyám barátnőinek elbeszéléseit a férfiakról.
Csak most kezd leesni hogy nem ilyen egyértelmű ez a dolog és az erőszakosságnak sokkal több formája létezik mint azt gondoltam. Azonkivűl az összinteség is bonyolultabb dolog ha nővel áll szemben az ember. A fehér nem mindig fehér hiába mondják azt. Hanem mondjuk vajszínű.

És azok a panaszkodások sem feltétlenűl azt jelentették amit szószerint mondtak. Játszmázás ment.Egyfolytában az megy.állandóan hátsó szándékaik vannak és hihetetlen rafinált módon érik el a céljaikat.

A feleségem is folyamatosan kommunikált dolgokat de persze sosem egyenesen.És valószínű, hogy az erélyesebb "férfiasabb" felépés sokkal izgalmasabb lett volna számára mint a kellemes megértő apuci akit állandóan meg lehetett dumálni és akár barátnői empátiával viszonyúl hozzá.

Lehet néha neki kellett volna dönteni a konyha asztalnak, vagy egyszerüen megmondani merre hány méter és kész.
 

Eddig tartott az ügy.Vége lett gyorsan. Valószinűleg nem elég gyorsan. Sajnálom a lányt beleélte magát valamibe. Persze ő akarta magát beleélni én nem tápáltam az illúzióját, hogy velem majd összejön a tuti, amire folyamatosan vágyik évek óta, de persze sikertelenűl. Ahogy most is mellé lőtt. Lehet, túl eröszakosan, és türelmetlenűl akar boldog lenni.
Nem leszek, mert nem tudok a partnere, élettársa, férje lenni.

Nincs mit beszélnem, írnom róla. kihozta belőlem a férfit. Jókat dugtunk jobbakat mint a feleségemmel de akkor is csak ennyi. Hálás vagyok amiért megosztotta velem az ágyát, de én még másban gondolkodom.Igen határozottan úgy érzem még van dolgunk Mártával. Tulajdonképpen nála is láttam jeleket, hogy ő sem bír igazán elszakadni. A srácom is elejtett néhány szót tegnap is amiből szintén kisejlik, egyedűl van a csávója mellett. Ugyanis van egy kapcsolata. Semmi komoly csak a testiség.

Röhejes, hogy ilyen hidegen tudok erről beszélni. Sok haverom már őrjöngene vagy pillanat alatt úgy megutálná, hogy nem volna gond az újrakezdés mással. Az örjöngés nálam nem ettől van. Inkább a kétségbeesés az ismeretlen magánytól, az amivel nem tudod mit kezdeni, és nem is akarok.

Tulajdonképpen nem is annyira más Hibiszkuszék story-ja mint a miénk.

Itt volt dugás. Nem gyakran de azert összejött néha. Más kérdés hogy sok köszönet nem volt benne.Még nekem sem. mechanikus előre kiszámítható, fantáziátlan volt leginkább. A szenvedélyt szerintem mi nem éltük meg a szexben. Tulajdonképpen azt hittem ez így megy máshol is. Nem sok tapasztalatunk volt mielőtt elkezdtünk járni. Az asszony sem tudta igazán mit várna tőlem de -így utólag- szerintem nem is várt semmit. Én az ideális Apuka voltam. És ennek a szerepnek meg is feleltem, önként legjobb tudásom szerint.A sexmachine meg el volt tüntetve a háztartásból.És én ebbe bele is törődtem, elfogadtam.

Ő is. vagy legalábbis próbálta elfogadni.
De hát neki is van és nem frigid mint később kiderült,persze ehhez kellett 1 harmadik is.

A férfiasság kérdése sosem érdekelt igazán. Heteroszexuális férfinak érzem magamat és kész. De nem hajtottam sosem a nőket extra módon.Oké időm sem volt nagyon rá. Manapság 30 előtt alig házasodnak az emberek én meg 24 voltam mikor összeálltunk örökre. Legalábbis azt képzeltem naivan.

Fatertől mondjuk sok macho mintát nem láttam. Anyám volt a fönök az origó, és nagyanyám is ott figyelt az irányítóközpontban. De én ezt természetesnek éreztem.Meg olyan vicces is az olaszos család temperamentumos nő tagokkal kicsit mafla férfiakkal. Most visszagondolva én is a karakteres pőrgős csajok iránt vonzódtam jobban. Vagy inkább ők tudtak csak behálózni?

Valójában lehet, hogy folyamatosan a nők diktaltak nekem akár otthon, akár később a saját kapcsolataimban. Abban a néhányban. Sőt...

Akkor miért kezdett ez engem zavarni vagy a feleségem unt rá, a szerepére?Vagy csak rám.

gondolkodtam hogy kitörlöm az előző bejegyzésemet, mert részegen írtam.de azthiszem nincs benne semmi vállalhatatlan. és különben is lassan kezd elegem lenni az állandó önmoderálásból, hogy a feszkót mindig belul kell levezetni és mindenkire tekintettel kell lenni.

Nem emlékszem hogy veszekedtünk volna az elmult 12 évben otthon. legalábbis én nem. ugyéreztem nincs miért. tök jó az életem, van egy gyönyörű gyerekem és egy csinos és nagyszerű feleségem kényelmes lakásunk jó fej szűlők.Nem hideg nem meleg kellemes testhőmérséklet.Volt sex is.Olyan amilyen de hát ez nem a legfontosabb dolog.Gondoltam.

Sokáig a feleségem is ezt gondolhatta. Aztán már nem.Méghogy a fasziknak fontosabb a szex...

Ennek ellenére én megtudok bocsátani.Ok. Volt ilyen dobjuk ki ezt az egész szart és innentől új történet.

A haverok ismerősök nem biztatnak. Szerintem nincs igazuk. Igenis újra lehet kezdeni vagy legalább megpróbálni.Ha nem megy ok. akkor vége.

Márta lehet, hogy már túl van ezen.illetve rajtam. legalábbis ezt mondja.Valahogy érzem hogy nem teljesen őszinte.

16 közösen eltöltött évet csak úgy kibaszni az ablakon HIHETETLEN.

Na jó lezárom magam mára, legalábbis próbálok aludni valamit.

Összejött egy nő.nem az első mióta külön élünk a feleségemmel.

Lehet, nem is kaland..Mit tudom én.Segít elviselni ezt az űrt.Nem tagadom jót tesz az önbizalmamnak, ami megtépázódott az utóbbi években. Otthon nem voltam egy igazi sexkapitány de egyre jobban úgy látom nem az én hibámból. Jó nem csak az én hibámból.

Amióta megszületett a fiam igen lényegében attól kezdett elromlani minden. Szar ezt így kijelenteni. Persze nem ő a hibás, mi szartuk el Mártával a dolgot.

Sajnos még mindig nem lehet erről beszélni vele. Tabu.Egyszerűen én nem jelenek meg nála férfiként. Lehet hogy sosem voltam ebben a pozicióban nála? Akkor mi a szarnak jött hozzám és minek kelltt ezt a kurva házságot erőltetni..

oké befejezem kicsit piásan is de már nemannyura szomorúúúan

Kezdődik a suli, Máté ezt bármennyire is fájlalja. A „családi” életünknek ez némi keretet ad. Új sarkot rendeztem be a gyereknek a pecómban, amit most már én is kezdek belakni. 3 napot a héten nálam van a srác a többit az anyjával tölti. Hol én megyek érte, hol az exem. Kívülről nézve lényegében ez egy normál családi menetrend, eltekintve attól, hogy a szülők a város két ellentétes pontján élnek. Azért ez Máténak sem épp a legjobb, bár így két gyerekszobája van :). Viszont nehezebb a haverokkal összeszerveződnie. Persze ez most nekem is egy aktuális dolog, mert próbálom összekaparni a múltból a barátaimat, akikre nem éppen jutott idő a házasélet mellett. Bevallom, akkor nem is hiányoztak. Teljes rácuppantam erre a famili lájfra.. Nekem ez ment, de most látom, hogy mennyire nem volt másik életem, hogy extra mennyiségű energiámba kerül, hogy újra felvegyem a fonalat a régi arcokkal. Újra legényélet, hát nem biztos, hogy így képzeltem el magam tíz éve.