szerepcsere???

Az a helyzet, hogy nem tartozik a kedvenc kikapcsolódásaim közé a képzőművészet. Illetve annak kortárs verziója.

De jó fiú voltam (megint) és hallgatam pRitamin ajánlatára - gondolom ő egy nő - és elmentem a Műcsarnokba pontosabban annak Menü-Pont galériájába a bűfé mellé. Ami később tök jól jött, mert miutan 10 perc elteltével kiviharoztam a kiállításból(videó installáció) tudtam legalább egy sört inni az ijedtségre.

Nem tudom, hogy kiállítas szakmailag mennyire sikerült mindenesetre hatásos. Az egész egy sötet terem amiben egy kanapé és két fotel látszik.. Beleülsz és szemben óriási méretben vetített képen nők forognak körbe-körbe miközben férfiak beszélgetnek, és a csajok hallgatjak őket vagyis ülnek feszulten,néha röhögnek... De nem látják és mi sem látunk a nőkön kivűl senkit.
De amit hallunk!
Pofánbaszó élmény volt, amikor a saját sztorimat mondja valaki...egy sötét teremben. Egy ugyanolyan lúzer exférj mint én, ráadásul valószinüleg a nej meg hallgatja és pofákat vág!
Egy darabig bírtam...aztán megfutamodtam. Lehet ezt gyávaságnak vagy mimózaságnak nevezni...Jó ha nem egyedül vagyok biztos bent maradok valahogy és nem árulom el magam.
 

Tényleg újra jött fel az egész szar. És ahogy távolodom időben egyre jobban látom, hogy nincs se vissza út és nincs megoldás sem. Egyszerüen ami elromolhat az el is romlik.És nem csak a kütyük hanem mondjuk egy házasság, párkapcsolat vagy nevezzuk bárminek.
A művész nem tudom honnan szerezte ezeket a csávókat vagy lehet, hogy ő is köztük nyomta, de nagyon mélyre mentek. Elhangzik a szexualis nyomorusága az egésznek, a szerepek felcserélégetése, a kölcsönös játszmázás, és kibaszósdi. Szóval amiről nem nagyon beszélünk csak megéljük, és még azt gondoljuk, hogy tulajdonképpen ennek így kell lennie. Mert már a szüleink is így nyomták. És tényleg most kiderült számomra, hogy más is ugyan ezt csinálja pepitában mint mi évekig kedves volt feleségemmel.
De akkor most mi a szar van? Legalább az illúzió meg volna hogy lehet ezt másképp is.
 

Tegnap közös napunk volt. Ez azt jelenti, hogy hármasban voltunk a gyerekkel a városban, szórakozni - séta, mozi, süti.
Kellemesen egyeztettünk előtte és ment minden mint régen. Máté fiam középen, mi fogjuk kétoldalt a kezét - néha.
Senki nem mondta volna meg hogy mi a tényállás valójában. Hogy apuka és anyuka a város két legtávolabbi pontján él, és csak a gyerekkel kapcsolatban értekeznek.
És ez nagyon jellemző kép az egész házaságunkra.

Sőt, a múlt héten találkoztam egy régi csoporttársammal a főiskoláról, aki szintén ebben a cipőben jár. Csak neki lánya van. 2 évvel ezelőtt összefutottam vele és a legkisebb jele sem látszott rajta, hogy bármi gáz lenne a házasságával...Pedig.
Órákon keresztül hallgattam, hogy kettős életet élt egy másik nővel titokban, aztán mégis visszament a házasságba, mert a felesége volt az igazi, meg a gyerek, meg az idil, ami persze már évek óta nem létezett. Na és ekkor szép lassan kiderült, hogy az asszony is talált magának máshol valakit menet közben, és a csoptársam is lebukott.Természetesen az sms-ek voltak az árulkodóak mint nálunk.(Talán ez is érdekes lehet elgondolkozni hogy miért ezt a kommunikációs formát választjuk illegális kapcsolatainkra, amit a legkönnyebb felfedezni.)
Szóval áll a bál kölcsönös anyázás, ki kit csapott be és mennyire...

Ahogy ők sem mi sem  beszéltünk otthon a problémákról hanem egy tv reklámnak megfelelő idilikus párként mutattuk magunkat kifelé és persze magunk felé vagy a gyerek felé is. Jobb esetben.
Miközben a szánkig ért a szar és már fulladoztunk is egy ideje.

Persze a szüleink is valahogy így csinálták míg el nem váltak. Tehát a fiam is így fogja?
 

Rendeltem egy kurvát. kiváncsiságból, hogy milyen ugy csinálni mintha csak a fantáziám elevenedne meg minden érzelmi befolyásoltság nélkűl, minden tisztelet és egyéb intelektuális csecse-becse nélkül.

Hát olyan. Maszturbáció egy női testben. Azt nem tudom megmondani hogy igy jobb-e vagy egy rosszul működő kapcsolatban ahol nem tudunk már felszabadultak lenni, de ezenkívűl minden ok.

Egyáltalán tényleg ennyire fontos a sex? Ha az ember kiiktattná mennyivel egyszerűbb lenne az élet. Én például nem lennék válófélben.
Ez az állati hozomány lenne a gát, hogy teljesen feloldódjunk egymás szellemében, és csak az számítson kinek milyen az izlése, mennyire okos és hasonlóak? A zsigereknek ösztönöknek csak az evés-ivás-űrítés hármasság maradna. Gyerekeket meg a spermabankból lehetne vételezni.
Szép új világ.

Kúrni persze jó dolog.Ahogy enni is.Inni is. De nem kéne túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Szerintem a nőknek sokkal fontosabb. Jó, 18tól-25ig állandóan feláll az embernek és elvonja a figyelmét. De utánna mintha fordulna a kocka és a csajok nem bírnának magukkal...
 

Továbbra sem értem a nők azon vágyát, hogy egyszerre legyek macho és papucs is otthon. Vagy azt sem értem hogy ha egy nő megszerzett magának egy alfa hímet akkor már a harmadik naptól miért kezd hozzá lázasan annak kasztrálásához. Azza papuccsá, nemtelen, engedelmes, szintelen szagtalan házi kutyusá alakításához. Elképesztő energiájuk van ennek kivitelezéséhez. És miért lesznek a kezdeti bájós cicusokból agresszív perszónák? Hol, és min fordúl meg a dolog? Rajtam,rajtunk férfiakon múlik az egész? Vagy a gyerek korban baszódik el minden a nadrágot hordó anyukánkkal, akihez ragaszkodunk férfi minta nélkül, majd próbálunk elszakadni de nyomasztó dominanciája tovább üldöz a haláláig...

Gondolom kezd egyértelműen látszani, hogy pszihológushoz járok. Meggyőztem magam, hogy legalább kipróbálom milyen.Innentől már a terápia is megjelenik az életemben. Erről a naplóról ott nem beszéltem.Azért a bizalom nem tökéletes még. Talán azért mert ő is nő? Másfelől viszont megnyugtató is, hogy az.

Tulajdonképpen azert kezdtem ebbe blog írásba hogy másoktól kérjek megerősítést vagy csak együttérzést "pillanatnyi" helyzetemben.
Azokra a férfiakra számítottam akik hasonló cipőben jártak, járnak. Biztos többen vannak mint ahányan itt kommenteltek, de a lényeg az, hogy vagy nem találtak ide vagy nem szívesen beszélnek erről.

Mint ahogy én sem. Ez most nem ellentmondás. Nekem nagyon nehéz errol a történetről beszélni, meg úgy egyáltalán a férfiasságomról. Erről nem szokás.
Megdugjuk a csajokat minnél nagyobb számban a maximális megelégedettségükre és kész. Aztán egyet elveszünk feleségűl és az onnantól halálunkig gondoskodik a kajáról a tiszta ruháról meg a gyerekekről meg hát lehet vele biztonságosan szexelni amíg van hozzá gusztusunk. Ez a képlet volt az uralkodó a gimiben is és mikor elkerültem egyetemre ott is kimondatlanul benne volt a macsó poénkodásokban a fesztiválokon, bulikban, még lányok előtt is. Persze azert senki sem így élt, vagy legalábbis a túlnyomó többség. De lehet, hogy így akart? Én nem tudok erre határozott igent vagy nemet mondani. Mikor beleszerettem egy nőbe én maximálisan tiszteltem és teljesen egyenjogúnak tartottam intelektuálisan.
De mikor valaki közeledett feléje még ha csak baratilag is, teljesen más elbírálásban részesült, mint én fordított szituációban. Mert az más. A férfi más, neki egy kúrás az semmi és arra játszik hogy más nőjét is kurogathassa. Míg egy nő akkor odaadja mindenét és elárulja a fasziját, férjét.

Na. Akkor most mi a helyzet? Macsó vagyok, voltam vagy tévúton járó szexista, vagy -mint a házaságban kiderült - egy papucs, vagy egy nemtelen Apuka? Aki nem tudja igazából kielégíteni a nejét, vagyis nem ismeri fel az mire vágyik csak precízen teljesíti az apai köteleségeit.

A nőknek ehhez semmi közük? Illetve ők nem tehetnek azért hogy a férfi férfi legyen? Vagy mi legyen egyáltalán?