Hazajönni mondhatom jó – feszültségből a feszültségbe. Nem akarok sokat politizálni ebben a blogban, mert nem ez a célom, de kicsit elkeserítő végignézni az elmúlt napok történéseit hazatérve a nyaralásból. Megannyi temérdek frusztrált ember hisztériáját és összeesküvés elméletekbe fojtott keserűségét. Mi lehet a háttérben – van ennek magánéleti vonatkozása? Mert ha saját lelkiállapotomra nézek, akkor el tudom képzelni. Ahogy elönti időnként a szar az agyamat, ha arra gondolok, hogy fölösleges volt ez az elmúlt 10 év.
Szóval nem értem, hogy két ember között, ha hosszú ideig együtt élnek, miért épül fal, ahelyett, hogy inkább lebomlana. A horvát szigeten eltöltött kis „kéjnyaralás” persze látszólag hozta egy boldog család együttlétét. Aztán persze, hogy hogy voltunk Mártával, az egy másik kérdés.. elegáns kitérései minden kezdeményezésem elől, hogy beszéljünk végre kettőnkről.. Szóval én nem várok csodákat, csak legalább hajlandóságot arra, hogy elkezdjük feloldani ezt a szar szituációt, vagy szerencsés esetben újraépíteni a házasságot.
Be kell valljam, én mai napig kivánom a feleségemet. Lehet, hogy ez őrűltség, hogy nem vagyok normális. Nem tudom, hogy éri ezt el nálam. Hiába akadtak mások mióta elköltöztem, akikkel talán jobban is stimmeltek a dolgok az ágyban, mégis csak őt választanám..
A fiammal még mindig jól megértjük egymást. Neki az, hogy különköltöztünk nem esett jól, de szerencsére Mártával sikerült jó értelemben megegyezni a nevelése kapcsán. Így, hogy nálam is és nála is van, talán nem idegenedik el egyikünktől sem.
