Fölöslegesnek éreztem magam a házasságomban. Anyagilag már nem vagyok ott, ahol voltam. A feleségem lekőrözött és felhúzta a nadrágomat. Volt pár próbálkozásom, hogy ezt helyre tegyem, de éreztem, hogy a feleségem számára csak a gyerekek apja vagyok és nem egy igazi férfi. Oké igaz, hogy nem volt erős apaképem ezért próbáltam meg én mindent másképp csinálni, igazi apává lenni. Az elején még szerintem jól is működött, de aztán megváltoztak a dolgok. A feleségem került helyzetbe és el kellett fogadni, hogy ő hozza a pénzt és az ő karrierje a fontos. Én modern gondolkodású embernek tartom magam. Azt gondoltam, hogy ez így is tök jó, majd én leszek otthon a gyerekkel, akit imádok, és ebből nem lesz probléma. Aztán lassan minden megváltozott. Feleségem mindig fáradtan jött haza, én meg el voltam zárva a külvilágtól. Elkoptak a haverok. S az asszony is egyre hűvösebb és lekezelőbb lett velem. A szex nem igazán működött már. Aztán elváltunk, ennek már majdnem egy éve. Sok mindenre rájöttem, hogy hol basztuk el, de sok mindent nem értek még ma sem, és hiányzik a családi lét. Ezt a blogot azért csinálom, hogy újra gondoljam a helyzetemet, talán nem csak a sajátomat. Jó lenne rájönni, hogy hogyan változtak meg a nők, a kamaszkori elképzeléseimhez képest. Azt akarják, hogy legyek egyszerre határozott de házias és segítőkész apuka, pénzes macsó, elégítsem ki őket, ahányszor kell.. közben hagyjam is érvényesülni őket a karrierjükben, és ami a legfontosabb, hagyjam őket szabadon futni. Létezik ilyen férfi, aki erre képes?