Tegnap közös napunk volt. Ez azt jelenti, hogy hármasban voltunk a gyerekkel a városban, szórakozni - séta, mozi, süti.
Kellemesen egyeztettünk előtte és ment minden mint régen. Máté fiam középen, mi fogjuk kétoldalt a kezét - néha.
Senki nem mondta volna meg hogy mi a tényállás valójában. Hogy apuka és anyuka a város két legtávolabbi pontján él, és csak a gyerekkel kapcsolatban értekeznek.
És ez nagyon jellemző kép az egész házaságunkra.

Sőt, a múlt héten találkoztam egy régi csoporttársammal a főiskoláról, aki szintén ebben a cipőben jár. Csak neki lánya van. 2 évvel ezelőtt összefutottam vele és a legkisebb jele sem látszott rajta, hogy bármi gáz lenne a házasságával...Pedig.
Órákon keresztül hallgattam, hogy kettős életet élt egy másik nővel titokban, aztán mégis visszament a házasságba, mert a felesége volt az igazi, meg a gyerek, meg az idil, ami persze már évek óta nem létezett. Na és ekkor szép lassan kiderült, hogy az asszony is talált magának máshol valakit menet közben, és a csoptársam is lebukott.Természetesen az sms-ek voltak az árulkodóak mint nálunk.(Talán ez is érdekes lehet elgondolkozni hogy miért ezt a kommunikációs formát választjuk illegális kapcsolatainkra, amit a legkönnyebb felfedezni.)
Szóval áll a bál kölcsönös anyázás, ki kit csapott be és mennyire...

Ahogy ők sem mi sem  beszéltünk otthon a problémákról hanem egy tv reklámnak megfelelő idilikus párként mutattuk magunkat kifelé és persze magunk felé vagy a gyerek felé is. Jobb esetben.
Miközben a szánkig ért a szar és már fulladoztunk is egy ideje.

Persze a szüleink is valahogy így csinálták míg el nem váltak. Tehát a fiam is így fogja?