Miért írom...

Fölöslegesnek éreztem magam a házasságomban. Anyagilag már nem vagyok ott, ahol voltam. A feleségem lekőrözött és felhúzta a nadrágomat. Volt pár próbálkozásom, hogy ezt helyre tegyem, de éreztem, hogy a feleségem számára csak a gyerekek apja vagyok és nem egy igazi férfi. Oké igaz, hogy nem volt erős apaképem ezért próbáltam meg én mindent másképp csinálni, igazi apává lenni. Az elején még szerintem jól is működött, de aztán megváltoztak a dolgok. A feleségem került helyzetbe és el kellett fogadni, hogy ő hozza a pénzt és az ő karrierje a fontos. Én modern gondolkodású embernek tartom magam. Azt gondoltam, hogy ez így is tök jó, majd én leszek otthon a gyerekkel, akit imádok, és ebből nem lesz probléma. Aztán lassan minden megváltozott. Feleségem mindig fáradtan jött haza, én meg el voltam zárva a külvilágtól. Elkoptak a haverok. S az asszony is egyre hűvösebb és lekezelőbb lett velem. A szex nem igazán működött már. Aztán elváltunk, ennek már majdnem egy éve. Sok mindenre rájöttem, hogy hol basztuk el, de sok mindent nem értek még ma sem, és hiányzik a családi lét. Ezt a blogot azért csinálom, hogy újra gondoljam a helyzetemet, talán nem csak a sajátomat. Jó lenne rájönni, hogy hogyan változtak meg a nők, a kamaszkori elképzeléseimhez képest. Azt akarják, hogy legyek egyszerre határozott de házias és segítőkész apuka, pénzes macsó, elégítsem ki őket, ahányszor kell.. közben hagyjam is érvényesülni őket a karrierjükben, és ami a legfontosabb, hagyjam őket szabadon futni. Létezik ilyen férfi, aki erre képes?

Linkblog

HTML

Naptár

augusztus 2009
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

2009.08.16. 18:03 | Barnó | Szólj hozzá!

Visszatértem. Be kell vallanom kicsit csalódott vagyok. Azt gondoltam a téma nem csak magának beszél, vagyis én nem csak magamnak. Eltelt a tavasz, lassan a nyár is és sokkal okosabb nem lettem a kommentekből. Pedig Tamás2 analizáló hozzászólása is igazolni látszik, hogy nem vagyok TELJESEN egyedül a problémámmal de azért nagyobb érdeklődésre számítottam.

 

A bajaim továbbra is nyomasztanak. Sok haverommal, volt osztálytársammal futottam össze az utóbbi félévben, akik savanyú ábrázattal adták elő hasonló sztorijaikat. Igaz az utóbbi két hónapban Amerikában voltam kiküldetésben, a munkám kapcsán. Kicsit kiszakadtam az itthoni fojtogató légkörből, nem gondoltam annyit az egészre és a továbbképzésen elég tennivaló volt, szivattak minket reggeltől estg.

 

Az angol nyelv az én generációmnak még nem az erénye.. Ja és persze a kultúra is elég távol áll tőlem. Olyan mintha ez a probléma, ami kapcsán tépem a számat itt a blogon ott nem létezne, vagy nem így, de a nők is tök furcsák. Miért sértődik meg valaki azon, hogy előre engedem az ajtóban?

 

süti beállítások módosítása