Visszatértem. Be kell vallanom kicsit csalódott vagyok. Azt gondoltam a téma nem csak magának beszél, vagyis én nem csak magamnak. Eltelt a tavasz, lassan a nyár is és sokkal okosabb nem lettem a kommentekből. Pedig Tamás2 analizáló hozzászólása is igazolni látszik, hogy nem vagyok TELJESEN egyedül a problémámmal de azért nagyobb érdeklődésre számítottam.
A bajaim továbbra is nyomasztanak. Sok haverommal, volt osztálytársammal futottam össze az utóbbi félévben, akik savanyú ábrázattal adták elő hasonló sztorijaikat. Igaz az utóbbi két hónapban Amerikában voltam kiküldetésben, a munkám kapcsán. Kicsit kiszakadtam az itthoni fojtogató légkörből, nem gondoltam annyit az egészre és a továbbképzésen elég tennivaló volt, szivattak minket reggeltől estg.
Az angol nyelv az én generációmnak még nem az erénye.. Ja és persze a kultúra is elég távol áll tőlem. Olyan mintha ez a probléma, ami kapcsán tépem a számat itt a blogon ott nem létezne, vagy nem így, de a nők is tök furcsák. Miért sértődik meg valaki azon, hogy előre engedem az ajtóban?