Szóval Horvátország hozta, amit eddig. Krk szigetén nem sok minden változott, kedvenc pizzásunk is dolgozik. Templomi koncert, Máté szokásos új búvárfelszerelése, fagyi, barnulás, stb. A megszokott kikapcsolódásunk, amire mindig nagyon várok, talán most sokkal jobban, mint eddig bármikor. Korábban sosem gondoltam volna, hogy ilyen gyötrelmes is lehet ez a pár nap. Nem tudom, mi lehet Márta fejében, valószínűleg ő már lezárta ezt a fejezetet. Lehet, hogy más is van a dologban, de erről nem beszél nekem. Mindenesetre az, hogy egy helyen alszunk de nem történik köztünk semmi lényeges az számomra nagyon frusztráló.
Eddig nem beszéltem a problémánkról, ami kicsit beárnyékolta testi kapcsolatunk egét. Akkor figyeltem fel, hogy ez már nem vicc, amikor az asszony, még anno a gyerek születése után, mindenféle kifogással tért ki a közös hancúrozások elől. Egy idő után azt vettem észre, hogy többet alszik a gyerek mellett, mint mellettem. A migrénjei mindig este jöttek elő. Be kell vallanom, hogy akaratomon kívül, de talán én is hibás vagyok abban, hogy nem működött igazán köztünk a szex. Röviden és velősen én hamarabb élveztem legtöbbször, mint, hogy ki tudtam volna őt elégíteni. Ez nagyon szar és legfőképp az, hogy tehetetlen az ember..
