Hogy van az, hogy az ember ott nem tud a leginkább domborítani ahhol a leginkább szeretne és ahol meg nincs tétje virtuózan kezeli a legkínosabb helyzeteket.
Komolyan gondolkodom pszihológusi vagy valamilyen más lelki segítségen.
Rohadtúl szkeptikus voltam régen a lélekbuvárok eredményeivel. Meg úgy az egész jelenséggel. Annak ellenére hogy azert kiváncsi is voltam mit kezdene velem egy ilyen "szakember". De kb csak annyira tudtam volna komolyan venni mint 1 kártyajóst.
Most már árnyalódik a kép. Ez a sok szar a fejemben kezd egyre nehezebb és büdösebb lenni.
Ma találkoztam az ex-emmel. Basszus még mindig kívánom. Nem tudom hogy csinálja.
Nyílván úgy hogy leszarja a fejem. Ma is rohadt kimért volt. Illetve tulajdonképpen kedves csak kb ugy mint 1 rokonnal szokás. Megint megmondta mit, hogyan kell csinálni, osztotta az észt ahogy szokta.
A gyerek az egyetlen érintkezési pont közöttünk.
Persze ez fontos pont és én szeretek a fiammal lenni.
De még inkább szeretnék újra 3-asban aztán lehetne továbbfejleszteni az ügyet és később 4 esben...