szerepcsere???

A szüleim esetében az anyai vonal volt a meghatarozó. Én is odahúztam. És mikor elkezdtem csajozni akkor is azt gondoltam hogy a nőknek egy csomó hátrányt kell leküzdeniük és én igyekeztem segíteni nekik tulajdonképpen szolgalni őket. A férfiak világa gyerekként nem volt túl vonzó, durvának és erőszakosnak tünt. Míg a nők mindig kedvesnek mutatkoztak.Legalábbis velem.

A nők pártját tudtam fogni mikor hallgattam anyám barátnőinek elbeszéléseit a férfiakról.
Csak most kezd leesni hogy nem ilyen egyértelmű ez a dolog és az erőszakosságnak sokkal több formája létezik mint azt gondoltam. Azonkivűl az összinteség is bonyolultabb dolog ha nővel áll szemben az ember. A fehér nem mindig fehér hiába mondják azt. Hanem mondjuk vajszínű.

És azok a panaszkodások sem feltétlenűl azt jelentették amit szószerint mondtak. Játszmázás ment.Egyfolytában az megy.állandóan hátsó szándékaik vannak és hihetetlen rafinált módon érik el a céljaikat.

A feleségem is folyamatosan kommunikált dolgokat de persze sosem egyenesen.És valószínű, hogy az erélyesebb "férfiasabb" felépés sokkal izgalmasabb lett volna számára mint a kellemes megértő apuci akit állandóan meg lehetett dumálni és akár barátnői empátiával viszonyúl hozzá.

Lehet néha neki kellett volna dönteni a konyha asztalnak, vagy egyszerüen megmondani merre hány méter és kész.
 

Eddig tartott az ügy.Vége lett gyorsan. Valószinűleg nem elég gyorsan. Sajnálom a lányt beleélte magát valamibe. Persze ő akarta magát beleélni én nem tápáltam az illúzióját, hogy velem majd összejön a tuti, amire folyamatosan vágyik évek óta, de persze sikertelenűl. Ahogy most is mellé lőtt. Lehet, túl eröszakosan, és türelmetlenűl akar boldog lenni.
Nem leszek, mert nem tudok a partnere, élettársa, férje lenni.

Nincs mit beszélnem, írnom róla. kihozta belőlem a férfit. Jókat dugtunk jobbakat mint a feleségemmel de akkor is csak ennyi. Hálás vagyok amiért megosztotta velem az ágyát, de én még másban gondolkodom.Igen határozottan úgy érzem még van dolgunk Mártával. Tulajdonképpen nála is láttam jeleket, hogy ő sem bír igazán elszakadni. A srácom is elejtett néhány szót tegnap is amiből szintén kisejlik, egyedűl van a csávója mellett. Ugyanis van egy kapcsolata. Semmi komoly csak a testiség.

Röhejes, hogy ilyen hidegen tudok erről beszélni. Sok haverom már őrjöngene vagy pillanat alatt úgy megutálná, hogy nem volna gond az újrakezdés mással. Az örjöngés nálam nem ettől van. Inkább a kétségbeesés az ismeretlen magánytól, az amivel nem tudod mit kezdeni, és nem is akarok.