Miért írom...

Fölöslegesnek éreztem magam a házasságomban. Anyagilag már nem vagyok ott, ahol voltam. A feleségem lekőrözött és felhúzta a nadrágomat. Volt pár próbálkozásom, hogy ezt helyre tegyem, de éreztem, hogy a feleségem számára csak a gyerekek apja vagyok és nem egy igazi férfi. Oké igaz, hogy nem volt erős apaképem ezért próbáltam meg én mindent másképp csinálni, igazi apává lenni. Az elején még szerintem jól is működött, de aztán megváltoztak a dolgok. A feleségem került helyzetbe és el kellett fogadni, hogy ő hozza a pénzt és az ő karrierje a fontos. Én modern gondolkodású embernek tartom magam. Azt gondoltam, hogy ez így is tök jó, majd én leszek otthon a gyerekkel, akit imádok, és ebből nem lesz probléma. Aztán lassan minden megváltozott. Feleségem mindig fáradtan jött haza, én meg el voltam zárva a külvilágtól. Elkoptak a haverok. S az asszony is egyre hűvösebb és lekezelőbb lett velem. A szex nem igazán működött már. Aztán elváltunk, ennek már majdnem egy éve. Sok mindenre rájöttem, hogy hol basztuk el, de sok mindent nem értek még ma sem, és hiányzik a családi lét. Ezt a blogot azért csinálom, hogy újra gondoljam a helyzetemet, talán nem csak a sajátomat. Jó lenne rájönni, hogy hogyan változtak meg a nők, a kamaszkori elképzeléseimhez képest. Azt akarják, hogy legyek egyszerre határozott de házias és segítőkész apuka, pénzes macsó, elégítsem ki őket, ahányszor kell.. közben hagyjam is érvényesülni őket a karrierjükben, és ami a legfontosabb, hagyjam őket szabadon futni. Létezik ilyen férfi, aki erre képes?

Linkblog

HTML

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

2009.08.17. 17:40 | Barnó | 1 komment

Felvettem újra a szálakat itt Budapesten. A munka megy tovább, a hivatalban most már átrágtam magam a megfelelő mennyiségű emailen, s a magánéletre is van egy kis időm. Az exemmel megbeszéltük, hogy elutazunk a szokásos családi vakációra a hosszú hétvégén. Fura ez most azután, hogy elköltöztem otthonról már majdnem egy éve. De a gyerek nagyon szereti ezeket a kirándulásokat, kell neki, hogy mind a ketten ott legyünk. Imádom a fiamat, a leggyötrőbb az volt, hogy tőle el kellett válnom. Kis kora óta sokkal többet voltam vele, mint az anyja. Én voltam gyesen is, ami tudom néhányatoknak kicsit röhejesen hangozhat. Én bevállaltam ezt a dolgot, mert úgy éreztem, hogy ez így praktikus, mert Márta mindig is többet keresett nálam.

 

Nem játszhattam de nem is akartam a macsót játszani ebben a dologban. Értem én mi a dörgés, felvilágosult vagyok, legalábbis azt hittem.. Szerintem itt basztam el a dolgot, részemről. Az élet valahogy egészen máshogy zajlik, ha az embernek a „meleg otthon” a munkahelye is, na meg az összes társasági életét is itt éli. Azaz legfőképpen a gyerekkel, este az asszonnyal. Plusz a gyeses anyukák a játszótéren. A haverok persze néha felugranak de egyre ritkábban. Én meg sehova, no koncert, no kocsma, no foci stb. Na persze, szívesen lemondtam volna ezekről, ha van érte legalább valami köszönet..

 

Sajnos a feleségem egyre fáradtabban jött haza, fel se tűnt neki, hogy főztem, hétvégeken meg mintha nem is hétvége lenne, kezdett szintén minden rámmaradni. A hétvégi tréningek időszakáról nem is akarok beszélni. Szóval egyre jobban egyedül maradtam, a nagycsaládi eseményeken, meg kaptam apósom finom célzásait, szopatásait. Na, mi lesz már, valamit nekem is ki kéne találni, mert már kicsit sok, hogy ő támogat minket, mégsem lehet ő is ennek a családnak a fenntartója. Persze én meg nyeltem egy jó ideig. Kár volt, ma sem érzem igazságosnak ezt a helyzetet, de valószínűleg már másképp lépnék.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dominans.blog.hu/api/trackback/id/tr451313257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anyucikam 2010.01.03. 21:10:58

Tudom, a pszichológusok nem ajánlják, hogy az egyik okoska tanácsot osztogasson a másiknak, de kifejlesztettem egy jó módszert ennek kivédésére:
Ha nálunk én kerestem volna a több pénzt, akkor is én maradtam volna otthon a gyerekkel, mert az az intim testi kapcsolat, az a láthatatlan köldökzsinór, ami van egy anya meg egy baba között, minimum az 1. évben, k. fontos mindkettejüknek, és ezt sem nagyszülő (ők is szoktak gyesen lenni az anya helyett...), sem apuka nem pótolhatja!
Vicces, de sokszor az ősember őseinkből szoktam kiindulni, hiszen elvileg azonos tervrajz alapján "készültünk", és bár "csöppet" megváltozott a világ azóta, nekem mégis működik az a felállás. Ősanya a barlangabn vigyáz a gyámoltalan ősgyerek(ek)re, Ősapa mikor hazajön a vadászatból, csüngenek rajta, úgy örülnek neki, meg szedik szét, hogy mit hozott... szép őskép, nem? És a francba, ma is működik, csak rá kéne jönni, hogy nem az a nyomi pénz teszi gyönyörűséggé az életet.
süti beállítások módosítása